TBC MeteoBlog

Inverzió alatt azt a jelenséget értjük, amikor a magasság emelkedésével a hőmérséklet növekszik, azaz a hőmérsékleti gradiens megfordul. Amikor a felszín közelében a hőmérséklet negatív, magasabb helyeken pedig pozitív, akkor jellegzetes csapadékok hullhatnak.
Ezek a következők:
Ónos eső: túlhűlt vízcseppekből álló csapadék, amely a talajra, illetve a tereptárgyak felszínére érve azonnal megfagy. Az esőcsepp (vagy hópehely), miután a felhőből elindul lefelé, meleg, 0 °C feletti légrétegen halad keresztül, így ha a felhőből kihullva részben vagy egészben szilárd halmazállapotú volt, ennek hatására mindenképp folyékony halmazállapotú lesz. Ez az esőcsepp később – a talaj közelében – negatív hőmérsékletű légrétegbe érkezik, és amennyiben ez a légréteg elég hideg és vastag, az esőcsepp túlhűlt (0 °C alatti, de folyékony halmazállapotú) állapotba kerül. Amikor eléri a talajt (vagy a tereptárgyakat), azonnal megfagy. Rendszerint Nimbostratusból (esőrétegfelhő) hullik. Már viszonylag rövid ideig tartó ónos eső is jelentős mértékű jégpáncélt képez az utakon, emiatt nagy a csúszás- és balesetveszély.
Fagyott eső: kialakulása hasonló az ónos esőéhez, viszont ebben az esetben a fagypont alatti hőmérsékletű légréteg elég vastag és/vagy hideg ahhoz, hogy az esőcsepp teljesen megfagyjon. A talajra érve már megfagyott esőcseppek esnek. Ezek átlátszó, gömb vagy ellipszoid alakú jégszemcsék, méretük jellemzően 0,5 mm és 2 mm között van. Szintén Nimbostratusból (esőrétegfelhő) hullik.
Ónos szitálás: kialakulása hasonló az ónos esőéhez, a különbség csupán annyi, hogy a túlhűlt vízcseppek átmérője 0,5 mm alatti. Rétegfelhőből, illetve ködből hullhat. A kisebb cseppméret miatt kisebb és/vagy melegebb (de mindenképp fagypont alatti) hideg légréteg esetén is kialakulhat. Kevésbé veszélyes, mint az ónos eső, ugyanis rendszerint jóval vékonyabb jégbevonatot képez, amely – főleg lakott területen, az épületekből kiszivárgó hő hatására – könnyen felolvadhat.