A Kárpát-medence téli időjárására jellemző a most is tapasztalható hidegpárna-jelenség. Ilyenkor a talaj közelében tartózkodó hideg levegő fölé melegebb légréteg áramlik be, és az maga alatt tartja a hidegebb levegőt. Ez a felszín közelében ködöt, illetve a hideg légréteg magasabb részében vastag rétegfelhőzetet hoz létre. Fölötte viszont a meleg légtömeg kellemes, kora tavaszias időjárást okoz, ami értelemszerűen csak a magasabb hegyeken, a Kékestetőn és az Északi-középhegység magasan fekvő részein érezteti hatását.
Ez az állapot több héten keresztül is fennállhat. Hazánk egy medencében fekszik, hegyekkel körülzárva, melyek a leülepedett hideg levegőt megóvják attól, hogy a szél "kisöpörje" innen.
Bizonyára sokan emlékeznek még az általános iskolai kémiaórákra, amikor a szén-dioxid levegőnél nehezebb mivoltát igazolták azzal, hogy egy pohárban felfogott szén-dioxidot ugyanúgy lehet "önteni", mint bármilyen folyadékot, így például beleönthettük egy üvegbe, amiben egy égő gyertyát elhelyeztünk, melynek hatására a gyertya elaludt. Mindez annak köszönhető, hogy a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, és így a mélyebben fekvő helyeken gyűlik meg. A hideg és a meleg levegővel ugyanez a helyzet. Azt is bizonyára tapasztaltuk, hogy a meleg levegő mindig felfelé száll. Ez amiatt van, hogy a meleg levegő könnyebb a hideg levegőnél, és ezáltal a meleg mindig fölfelé, a hideg meg lefelé igyekszik. Hasonlóképp viselkedik, mint az általános iskolai kísérletben a szén-dioxid.
Jelenleg a Kárpát-medencében ugyanez megy végbe, csak "nagyban". A hideg levegő lefelé igyekszik, így megtelepedett a medence mélyebben fekvő pontjain, és magától onnan nem akar elmozdulni. A fölé érkező meleg levegő sem tudja kimozdítani, mivel a hideg mindig lefelé, a meleg meg felfelé igyekszik. Persze normál esetben, amikor a nap elkezdi melegíteni a földfelszínt, és a felmelegedő talaj a hőt továbbadja a fölötte található levegőnek, ez a meleg levegő elkezd felfelé haladni, miközben "felkavarja" az útjába kerülő légrétegeket. (Nyáron ez a felszálló levegő okozza a záporokat, zivatarokat.) Viszont most a nap nem tudja melegíteni a talajt, mivel egy masszív felhőréteg megakadályozza ebben. Így nincs, ami felkavarná a levegőt; a hideg levegő továbbra is lent helyezkedik el. Ezt hívják inverziónak.
Inverzió alatt azt a helyzetet értjük, amikor a hőmérséklet a magasság emelkedésével nő. Tehát minél magasabban vagyunk, annál melegebb van. Viszont normál esetben minél magasabbra megyünk, annál hidegebb van, azaz a magasság emelkedésével a hőmérséklet csökken. Ez amiatt van, hogy a nap közvetlenül csak a talajt tudja melegíteni; a felsőbb légrétegeket csak a talajról felszálló meleg levegő melegíti. Könnyű belátni, hogy a legnagyobb meleget a talajközeli levegő kapja, és minél feljebb megyünk, annál kevesebb marad a talajszinten útjának indult melegből.
Az inverzió a gomolyfelhő-képződés, illetve a záporos jellegű csapadékok kialakulása ellen hat; növeli a troposzféra (azon légréteg, ahol az időjárási folyamatok végrehajtódnak; a légkör legalsó rétege) stabilitását. Ezen kívül kedvez némely csapadék kialakulásának, ezek az ónos eső, ónos szitálás és a fagyott eső.